Köszönetet mondott a szurkolóknak.
13 év után hagyta el az ESMTK-t a kapitány, Bonica Sebastian. Az Esmtk szurkolóinak és szimpatizánsainak baráti köre készített egy interjút búcsúzóul.
- Miért éppen most (már ha most) született meg ez a döntés? Tudod-e már, hogy mit fogsz csinálni a civil életben, hisz’ a foci után is van élet, tudjuk.
- Már egy ideje érlelődött bennem ez a gondolat, hogy a futballt kicsit háttérbe szorítom, és jobban elkezdek összpontosítani a civil életemre. Saját vállalkozásba kezdtünk a párommal, és más lehetőségek is most adódtak, amiket nem szerettem volna kihagyni.
- A vezetőség hogy fogadta a döntésedet?
- Kicsit meglepődtek a döntésem hallatán, de elfogadták azt.
- Hiányozni fog a pálya, a társak, a meccsek hangulata, a szurkolók?
- Természetesen igen, hisz ebben a környezetben töltöttem életem majdnem felét. Sok jó embert ismertem meg ezidő alatt, és barátságok is alakultak ki az évek során. A társaim mindig támogattak, és mellettem álltak, amit a szurkolóktól is ugyanúgy megkaptam.
- Láthat-e még az Erzsébeti publikum, maradsz-e a csapat közelében, vagy teljesen másfelé veszed az irányt?
- Mint szurkoló, jó szívvel fogok kilátogatni egy-két meccsre a közeljövőben, illetve vannak olyanok, akikkel tartani fogom a kapcsolatot továbbra is.
- Sikeres időszakot töltöttél Erzsébeten, szerepeltél a csapattal több osztályban is, később kapitánya is lettél a gárdának, néhány érmet is zsebre tehettél, erről álmodtál mikor Erzsébetre kerültél?
- Eleinte nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig fog tartani a kapcsolatom az ESMTK-val, de azt mondják, hogy minden okkal történik.
- Melyik volt a legemlékezetesebb, illetve legszomorúbb pillanat az elmúlt 13 esztendőben?
- Az itt töltött majdnem 14 év alatt, sokmindent megéltem az Erzsébettel, de arra emlékszem vissza a legszívesebben, amikor bajnokok lettünk. A legszomorúbb pillanat az volt, amikor majdnem kiestünk az NBlll-ból a csapattal.
- Az adatbankban vannak számok, statisztikák, de bizonyára Te is vezettél erről az időszakról. Megosztod velünk, hogy hány mérkőzésen védted az erzsébeti kaput, amelyekről hiányoztál (nem volt sok), mi volt az oka? Hány gól született ezeken a találkozókon?
- Hivatalosan több mint 400 meccsen léptem pályára, de a kapott gólokat nem tartom számon. Amikor hiányoztam, annak mindig komolyabb sérülés volt az oka. Épp ezért, a sérülések is megerősítettek abban, hogy már nem a futballra kell fókuszálnom, ugyanis Én sem leszek már fiatalabb.
- Üzennél-e valamit búcsúzóul rajtunk keresztül bárkinek?
- Szeretném megköszönni a bizalmat és a támogatást mindenkinek. A csapat nevében külön köszönöm a szurkolóknak a sok utazást és kitartást, mert Ők akkor is mellettünk voltak, amikor nem úgy ment a csapatnak, ahogy azt mi szerettük volna.