Harmadszor is a Honvédért dolgozik a kispestiek közönségkedvence - NB3.hu
NB III-as focihírek
minden mennyiségben
NB1 logó
NB2 logó

Harmadszor is a Honvédért dolgozik a kispestiek közönségkedvence

Göbölyös András - 2016. July 03. Sunday 18:15
Budapest - Gálhidi György már egyeztetett Marco Rossival.
Gálhidi György személyében egy igazi közönség kedvenc tért vissza a Bozsik Stadionba. Az NB III-as csapat nemrég kinevezett vezetőedzőjével a felkészülés első napján beszélgettek a kispestiek.
 
 
 
Utoljára bő másfél éve, Kazincbarcikán váltottunk néhány szót, akkor még a KBSC vezetőedzője voltál. Azt kérdeztem, mikor láthatunk újra a Bozsik Stadionban, te pedig azt válaszoltad, hogy amint megkeresés érkezik, örömmel jönnél. Ezek szerint megtörtént ez a megkeresés?
 
Igen, ez szó szerint így történt. Hemingway úr felhívott, hogy üljünk le beszélgetni. Korábban már két alkalommal is tárgyaltam a klubbal, akkor végül nem engem választottak, de most összejött a dolog.
 
 
 
Az előbb említett kazincbarcikai mérkőzésen sok szurkolónk is jelen volt, akik a mérkőzés előtt és közben is többször skandálták a nevedet. Gondolom a döntésedben az is közrejátszott, hogy érezhetted, ide téged tíz év után is visszavárnak.
 
Többször is jártam bajnoki mérkőzésen a Bozsik Stadionban, és mindig megható volt az a szeretet, amit itt kaptam. Ebben a korban azért már érzékenyebb az ember, úgyhogy igen, ez is nagyon nagy vonzerő volt. Természetesen a hiúságomat az is cirógatta, hogy Hemingway úr megkeresett. Harmadszor dolgozhatom már a Honvédban, és szerintem ez nagyszerű dolog.
 
 
 
Szakmailag mennyiben jelent újdonságot, hogy itt kizárólag fiatalokkal kell majd együtt dolgoznod?
 
Legutóbb, az Egyesült Arab Emirátusokban tulajdonképpen ugyanez volt a feladatom.  Ott az U21-nél dolgoztam, itt valamivel fiatalabbak a játékosok, de az alapvető célok megegyeznek. Nálunk ugye két ’96-os fiatalt kötelezően szerepeltetni kell az első csapatban. Az én játékosaim zömmel ’98-asok lesznek, tehát egy, de legfeljebb két év múlva közülük kell kikerülni annak a négy-öt fiatalnak, akiket a vezetőedző bátran betehet az első csapatba. Ez az elsődleges feladat. A második fontos szempont, hogy akik az első csapatban nem kapnak játéklehetőséget, itt megkaphassák. A harmadik pedig az, hogy ha sérülés után egy NB I-es játékost újra fel kell építeni, akkor erre az NB III-as csapatban való szereplés tökéletes lehetőséget ad. Itt fokozatosan tudja elérni azt a szintet, amivel visszatérhet az első csapatba.
 
 
 
Ezeken a célokon túl van-e valamilyen konkrét elvárás a helyezésre vonatkozóan? Az NB III-ból második csapatként nem juthatunk feljebb, de a mindenkori játékosállomány alapján a kiesés is kizárható.
 
Konkrétumot ezzel kapcsolatban nem fogalmazott meg a vezetőség, de nekem saját magammal szemben vannak elvárásaim. Nem tudom még, pontosan kikre számíthatok majd, valamint a visszajátszó játékosok száma és teljesítménye is nagy mértékben befolyásolhatja a mérkőzéseket. Az ellenfeleink között idősebb, rutinosabb játékosok is lesznek, tehát nem annyira könnyű a feladat, de igyekszünk megfelelően felkészülni és minél előkelőbb helyen végezni.
 
 
 
Inkább szigorú vagy inkább megengedő edzőnek tartod magadat?
 
Azt hiszem, hogy egyszerre igaz mindkettő. Mindenek előtt szigorú vagyok, de sosem felejtem el, hogy emberekkel dolgozom együtt. Mindig igyekszem éreztetni, hogy megadom a tiszteletet, de ugyanezt persze el is várom.
 
 
 
Hogyan lehet megértetni a fiatal játékosokkal, hogy az NB III-ban ugyanolyan lelkesedéssel és akarattal kell játszani, mint az NB I-ben?
 
Nem hiszem, hogy gond lenne ezzel. Mindenkinek meg kell értenie, hogy nem szégyen a második csapatban játszani, és mindez nem is kiszúrásból történik velük. Ez egy lehetőség, amit meg kell ragadniuk, hogy ezzel is azt bizonyítsák, magasabb szinten is képesek játszani. Az kétségtelen, hogy az utóbbi években azt vettem észre – akár itthon, akár külföldön – hogy a mentális rész nagyon sokat romlott. Néha az önértékelés sem reális. Pedig az a legfontosabb, hogy a játékos a megfelelő polcra helyezze saját magát, és mindig legyen valamilyen célja, hogyan tud egyre feljebb kerülni. Soha nem lehet megelégedni, sem edzőként, sem játékosként. Aki megelégszik, annak abban a pillanatban vége van.
 
 
 
Két irányból lesz nyitott a csapatba való bekerülés lehetősége? Fentről mindenképpen az, hiszen a visszajátszókról már beszéltünk, de ha ez nem veszélyezteti az utánpótlás- bajnokságok eredményeit, akkor az alsóbb korosztályokból is be lehet majd kerülni?
 
Így van, fontos, hogy az itteni szereplés ne menjen az ottani eredmények rovására. Amennyire tudjuk, függetleníteni próbáljuk magunkat tőlük, és remélhetőleg olyan sérülési hullám sem sújtja majd a csapatot, hogy emiatt kelljen megbontani az U19-esek munkáját. Elsődleges cél az első csapat segítése, de amennyiben a fiatalabbaknak plusz motivációt jelentene, hogy egy-két edzésen velünk együtt készülhetnek, akkor természetesen erre is meglesz a lehetőségük. Bővebb, egy legalább tizenhat főből álló állandó kerettel tudok majd dolgozni, ez mindenképpen előny. Tudom, hogy ezzel itt korábban problémák voltak, márpedig érdemi munkát csak így lehet végezni.
 
 
 
Az edzőmeccsek ellenfelei megvannak már?
 
Igen, többnyire NB III-as csapatokkal fogunk játszani. A Dorog NB II-es, a Vecsés a megyei első osztályban játszik, de zömmel a saját osztályunkból választottunk ellenfeleket. Az RKSK, a REAC és a Csepel is harmadosztályú, de az első csapattal is játszunk majd edzőmeccset.
 
 
 
Rövidesen megismerkedsz majd a srácokkal. Ennek függvényében döntöd majd el, hogy melyik játékrendszer lenne a legoptimálisabb, vagy egyértelműen az első csapat játékát próbáljátok majd követni, hogy egy ottani sérülés vagy eltiltás esetén a lehető legkönnyebben lehessen beilleszteni játékosokat az NB I-be? Vagy esetleg ezt a kettőt szeretnéd ötvözni?
 
Az utóbbi. Marcoval már beszélgettem néhány olyan alapelvről, amelyek szerint ők játszanak. Felhívta a figyelmemet, hogy ezeket mindenképpen szeretné viszontlátni, és ez természetes dolog. Két játékrendszerben próbálom majd játszatni a csapatot, ez a 4-3-3 és a 3-5-2. Az a legfontosabb, hogy ha esetleg odakerülnek az első csapat edzésére, akkor ne legyen számukra teljesen ismeretlen a játékrendszer és az adott poszt, és ne akkor kelljen nekik elmagyarázni a feladatukat. Persze nekem is megvannak az elképzeléseim a játékrendszeren túl is, dominálni, agresszívan letámadni, visszatámadni akarunk. Egy korszerűen játszó, fizikálisan is rendben lévő csapatot szeretnék.
 
 
 
A keret nagy része még sosem játszott felnőttek ellen tétmeccsen. Hogyan lehet őket arra felkészíteni, hogy olyan is előfordul majd, amikor egy minden hájjal megkent, 30-35 éves, volt NB I-es vagy válogatott játékossal kerülnek össze egy-egy párharc során?
 
Pontosan az a lényeg, hogy mindenre fel kell őket készíteni. Az esetleges atrocitásokra is, és arra is, hogy néha sportszerűtlen eszközöket is bevetnek ellenünk a győzelem érdekében. Itt Kispesten minden adott ahhoz, hogy szervezettséggel és fizikális fölénnyel pótolni tudjuk a rutin hiányát, és csapatként tudjunk működni. A válogatott a legjobb példa erre, a gyerekeknek is ezzel fogok példálózni. Mindannyian láthattuk, hogy az utóbbi hónapokban valami történt. Vagy Dárdai Pali karaktere, vagy valami más mozgatta ki őket az addigi helyzetükből, mindenesetre összeértek, és megragadták életük eddigi legnagyobb lehetőségét. Nálunk is minden edzésen úgy kell készülni, hogy sosem lehet tudni, mikor jön el a lehetőség, és ha az eljön, akkor azzal élni is tudni kell.
 
 
 
A fentiek alapján mi a véleményed az EB-n látott magyar szereplésről?
 
Nagyon jól jött ez a siker országunknak, nemzetünknek. Régen láttam így örülni magyar szurkolókat. Azt is régen éreztem, hogy jó magyar edzőnek lenni, jó a futballban dolgozó szakembernek lenni. Örültem ennek a szereplésnek, és ezúton is gratulálok a játékosoknak és a stábnak. A Pali indította el ezt a folyamatot, de az is kellett, hogy a szövetségi kapitány bátran betette a csapatba a fiatalokat. Optimális volt a fiatalok és idősek aránya, voltak vezérek mind a védekezésben és a támadásban is, élükön egy csodálatos kapussal. Mindegy is, hogy ez kiknek az érdeme, az a lényeg, bebizonyítottuk, hogy mi magyarok is tudunk futballozni, nem vagyunk tehetségtelenebbek, ez a felismerés pedig nagyon kellett nekünk és a futballunknak is. Sokan köpködtek ránk az új stadionok miatt is, de egyértelmű, hogy anélkül ez nem működik, infrastruktúra nélkül nem megy.  Ha vannak eredmények és korszerűek a stadionok, akkor a szurkolók is szívesebben kimennek a mérkőzésekre.
LEGFRISSEBB HÍREK
ÉLŐ KÖZVETÍTÉS
LEGFRISSEBB HÍREK
HÍRLEVÉL
Foci hírek első kézből!
TABELLA - KELET
TABELLA - KÖZÉP
TABELLA - NYUGAT
FACEBOOK
Kövess minket Facebookon, hogy labdába rúghass, ha fociról van szó!