Csurka Zoltán: „közhelyes, de ez tényleg egy csapat”

Szigetszentmiklós – Az SzTK trénere nem élvezi a sima mérkőzéseket.

Az NB III középcsoportját hat pontos előnnyel vezeti az őszi szezonban ellenállhatatlan Szigetszentmiklós. Csurka Zoltán a csapat vezetőedzője beszélt a klub hivatalos honlapjának a csapatépítésről és az őszi sikerekről.

– A nyáron teljesen új csapatot kellett építeni, többek között a teljes szakmai stáb kicserélődött. Nem ijedtél meg a feladattól?

– Szeretem a kihívásokat, szóval egyáltalán nem ijedtem meg, sőt. Kimondottan inspirált, hogy komoly célért küzdhetünk. Amúgy a szakmai stáb egy része csak Szigetszentmiklóson új, ugyanis Lukács Tamással és Orenstein Józseffel már két évet együtt dolgoztunk Diósdon. A stáb többi tagja, Hegedűs György, Molnár Zsuzsanna, Schrötter László, Szabó Kálmán pedig már akkor itt voltak, amikor még játékosként vagy edzőként voltam tagja az SzTK-nak. A jelenleg szakmai igazgatóként dolgozó Rubold Péter pedig már Diósdon is ugyanebben a szerepkörben segített, korábban pedig az edzőm is volt. A játékoskeret kialakítása már egy nehezebb feladat volt, ugyanis mindössze két játékos maradt itt az NB2-es csapatból. A Diósdról velünk érkező 6 játékossal kiegészülve köréjük próbáltunk meg csapatot építeni. Szerencsére komoly rutinnal rendelkező játékosokat is sikerült meggyőznünk, hogy velünk küzdjenek a céljainkért, így mostanra egy ütőképes, jó mentalitású csapattá állt össze ez a sokszínű brigád.

– Rövid nyári felkészülés és egy méretes zakó a Vasas elleni felkészülési mérkőzésen. Nem volt kockázatos így nekimenni a szezonnak?

– Mit tehettünk volna? Nem kérhettünk halasztást! Komolyra fordítva a szót, tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk az előbb elhangzottak miatt. Gyakorlatilag a teljes felkészülést beáldoztuk a kísérletezésre. Persze ott és akkor ezek nem estek jól, de bíztunk magunkban és főleg a csapatban.

– Az eredmények téged és a szakmai stábot igazolják. Miben látod a csapatod erősségét?

– Igen, így utólag elmondhatjuk, hogy jó döntéseket hoztunk. Tudom közhelyes, de ez tényleg egy Csapat. Minden mérkőzésen voltak olyan játékosok, akik átlag feletti teljesítményt nyújtottak és ezzel kisegítették az éppen akkor gyengébben teljesítő társakat. A következő héten pedig lehet, hogy felcserélődtek a szerepek, de a mérkőzés végén majdnem mindig együtt örülhetett a csapat a sikernek.

– Vannak kiszemeltek a folytatásra, lesznek távozók?

– Vannak kiszemeltek, de nem szeretnék nevekkel dobálózni, csak ha már megszáradt a tinta a szerződésen. Távozókról is csak akkor beszélhetünk, ha már látjuk, hogy kivel, kikkel tudtuk megerősíteni a keretet.

– Mikor kezditek a felkészülést és kik ellen láthatjuk a csapatot télen?

– A közös munka a csapattal január 9-én kezdődik, persze addigra a játékosok már egy 3 hetes egyéni programon lesznek túl. Felkészülési mérkőzést az MTK, a Monor, a Siófok és a Cegléd csapataival biztosan játszunk.

– A cél változatlan?

– Természetesen!

– Egy remek évzárót tartott a klub a múlt hétvégén. Az egyik legnagyobb létszámban a felnőtt csapat is részt vett a banketten. Ennyire együtt van a brigád?

– Nem szoktam beleszólni a játékosok pályán kívüli ügyeibe, nem hiszem, hogy jó dolog, ha mesterségesen próbáljuk meg közelebb hozni őket egymáshoz. De úgy tűnik itt erre nincs is szükség. Mondanék egy példát. Nálunk minimum 30 perccel az edzés előtt kell megérkeznie mindenkinek. Én általában 45-60 perccel az edzés előtt szoktam érkezni, mert szeretek nyugodtan készülni, amikor még üres az épület. Na, ez ennél a csapatnál lehetetlen! Akármilyen korán érkezek, a fél csapat már a büfében kávézik, kártyázik, vagy csak beszélgetnek az előző esti mérkőzésekről. Az öltözőjükben pedig folyamatosan „üvölt” a zene. Az edzéseken is folyamatosan megy a zrika, illetve egy nagyon egészséges rivalizálás alakult ki a játékosok között.

– Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed ebben a szezonban és miért?

– Ezzel kapcsolatban is van egy érdekes történetem. Én ezer fokon égek a mérkőzés alatt a kispadnál. Az elmúlt 2 évben a diósdi csapattal szinte mindig szoros, kiélezett csatákat vívtunk. Egy-egy mérkőzés után teljesen kimerülve arról beszélgettünk Jocival az edzői öltözőben, hogy nekünk mikor adatik meg egy olyan mérkőzés, amikor hátra lehet dőlni a kispadon és élvezni a játékot. Idén szerencsére volt néhány sima meccsünk. De az első ilyen alkalom után mindketten azt mondtuk, hogy igazából nem is élveztük a dolgot. Persze örültünk a jó játéknak és a fölényes győzelemnek, de az igazán emlékezetes mérkőzések mindig a nagy csaták lesznek. A kérdésre visszatérve, nem tudnék egyet kiemelni, de az egyik mindenképp a Budafok elleni idegenbeli rangadó volt, a másik pedig a Gyula elleni hősies fordítás 0-2-ről. A Paks elleni újrajátszott mérkőzés is emlékezetes maradt, mert egy félig NB1-es csapatot sikerült legyőznünk. De az utolsó fordulóbeli mórahalmi mérkőzés is élénken él még bennem.

– Kire vagy a legbüszkébb és kitől vártál többet?

– Az egész csapatra büszke vagyok, illetve mindenkire, aki hozzájárult a csapat sikeres szerepléséhez. De hogy ne bújjak ki a kérdés alól, egy játékost megnevezek. Pintér Dominik már 2 éve a játékosom, Diósdon a csapat meghatározó tagja volt. A szezon első felében kevés játéklehetőséget kapott, de edzéseken ebből semmit sem lehetett érezni, ugyanúgy profi módon készült és várta a lehetőséget. Aztán a már említett Paks elleni mérkőzést gyakorlatilag megnyerte nekünk és azóta is a csapat egyik meghatározó játékosa akár kezdőként, akár csereként kap lehetőséget. Akiktől pedig többet várok azok biztos, hogy tavasszal hozzáteszik azt a pluszt, ami megvan bennük.

– Hogyan töltöd az ünnepeket?

– Természetesen a családommal. Legalább ilyenkor 3 napra megpróbálom kizárni a munkát és 100%-ban a családra koncentrálni. A Feleségem és a Kislányom társaságában töltöm a szentestét, utána pedig meglátogatjuk a Nagyszülőket. A munka persze a téli szünetben is folyik, tervezzük a felkészülést, játékosokkal tárgyalunk stb. Egy biztos! Labda lesz a közelemben a szünetben is! Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Hajrá Szigetszentmiklós, hajrá SzTK!