Győri János: „Van egy stabil alap, amire lehet építeni”

Pécs – A távozó sportigazgató értékelte a PMFC előző szezonját.

Győri János elsős gimnazistaként kezdett a PMFC-ben futballozni, a felnőtt csapatban 1996-ban mutatkozott be a BVSC ellen. A „nagyokhoz” id. Dárdai Pál vitte fel, de debütálására már Herke Imre irányítása alatt került sor. Első meccsén mindjárt az 50-szeres válogatott Bognár György őrzését bízták rá.

Összesen 75 bajnokin lépett pályára a PMFC mezében, két periódusban. 2006-ban már két nemzeti csapatban lejátszott meccsel és egy bajnoki címmel a háta mögött tért vissza Mecsekaljára. Pályafutását térdsérülése miatt zárta le. Ezt követően néhány évig a futballtól távol dolgozott, majd másfél évig technikai vezetőként, fél évig sportigazgatóként, egy évig ügyvezető igazgatóként, az előző szezonban pedig ismét sportigazgatóként dolgozott a PMFC-ért.

Mint ismert, szerződése június 30-án lejárt, az üzemeltető PSN Zrt.-vel folytatott megbeszéléseket követően pedig úgy döntöttek, nem folytatják a közösen megkezdett munkát.

– Mire emlékszik vissza legszívesebben a klubnál töltött időszakából?

– Nekem a PMFC-hez visszakerülni mindig megtiszteltetés volt – mondta Győri János a klub hivatalos honlapjának. – Szerintem, aki itt játszott utánpótlás korában és arról álmodozott, hogy egyszer majd bemutatkozhat a felnőtt csapatban, az onnantól csak nehezen tud "szabadulni". Óriási dolog volt gyerekként, játékosként, majd később sportvezetőként Pécs legnépszerűbb csapatát szolgálni. Egyetlen kedvenc emléket nem tudnék kiemelni, inkább arra vagyok büszke, hogy több edző munkáját is segíteni tudtam. Azt gondolom, mindenkivel jó légkört alakítottam ki. Nehéz velem rossz viszonyba kerülni.

– Mit tart legnagyobb sikerének vezetőként?

– Az utóbbi években a PMFC életében minden év egy új fejezet volt. Mindig szinte a nulláról kellett új csapatot építeni, amely benn tud maradni az NB I-ben és lehetőségeihez mérten a középmezőnyhöz tart. Most azonban – a tavalyi események miatt is – a klub végre eljutott odáig, hogy van egy stabil alap, amire lehet építeni a felfelé vezető úton. Itt nem csak a játékoskeretre gondolok, hiszen többé-kevésbé már az MLSz is előírja, hogy a profi csapatok hátterében profi legyen a szervezet is. A gerinc már látható, ezek fényében sikeresnek ítélem az elmúlt éveket, a tavalyi licencmegvonás ellenére is, hiszen az a szituáció a klub dolgozóitól függetlenül alakult ki.

– Ki, illetve kik voltak nagy hatással önre az elmúlt négy évben?

– Minden olyan emberre szívesen gondolok vissza, aki segítette a munkámat, és akivel produktívan lehetett együtt dolgozni. Ki lehetne emelni sok játékost, edzőt, dolgozót, szurkolót, akiknek sokat köszönhetek, és akikkel jó kapcsolatba kerültem. Mégis inkább az őket globálisan összefogó és tömörítő PMFC-családnak vagyok hálás. Jó volt a tudást és az impulzusokat megosztani más klubvezetőkkel és ismereteket magamba szívni olyanoktól, akik régebb óta dolgoznak ezen a területen. A sok új nézőpont, felfogás és hozzáállás, amikkel találkoztam, biztosan tapasztaltabbá tettek. Gyakran fordult elő velem, hogy egyik nap pszichológusként, másik nap gazdasági vezetőként, vagy épp sportszakemberként kellett helytállnom.

– Ennek a munkának komoly eredménye született, amely rendkívül fontos lehet a PMFC jövője szempontjából.

– Jól szerepeltünk a Double Pass auditján, ami utánpótlásképzésünk besorolásában rendkívüli fontossággal bírt. Rengeteg szempontnak kellett megfelelni, ráadásul a tét nagy volt, hiszen a klub jövőjét nagyban határozza meg az, hogy milyen szinten tud működni az akadémiánk. Egy átlagos megyei osztályú csapat itt nyilván nem tudott volna ilyen jól teljesíteni, mi azonban még dicséretet is kaptunk, ami óriási büszkeséggel tölt el. Aki pedig figyelmesen olvasta a Magyar Közlönyt, láthatta, hogy a kovácstelepi utánpótlásközpont számára komoly infrastruktúra-fejlesztést irányoztak elő. Nagyon örülök ennek a sikernek, mert korábban a tervező mérnökkel még a falak elhelyezését is átbeszélve alakítottuk ki a végleges koncepciót. Ha ez megvalósul, akkor egy olyan igényes öltöző- és csarnokrendszert alakítanak majd ki, ami párját ritkítja Magyarországon. Ráadásul egy kiemelt akadémia működhet majd a területen…

– Miben jelenthet pluszt az, hogy a PMFC is bekerült az ország 12 vezető képzőhelye közé?

– Az utóbbi időszak kemény munkájának köszönhetően regionális akadémiává válhat a pécsi műhely. Ez rengeteg többlettámogatással és infrastrukturális fejlesztéssel jár. Nyilván sok szabálynak is meg kell felelni, de ez egy óriási lehetőség a helyi foci számára. Végre igazán versenyképes akadémiává válhatunk. Emellé jön az országban egyedülálló szakmai anyagunk, amit ebben a szezonban dolgoztunk ki. Reméljük, ehhez társul majd egy komoly stáb is. Ha a körülmények rendben lesznek, szerintem nem elmenni akarnak majd a legnagyobb tehetségek, hanem ideigazolni, amiben egyébként komoly segítséget nyújt majd az MLSZ új támogatás-elosztási rendszere is. Azt pedig tudjuk, a klubot körülvevő miliővel, a foci szeretetével Pécsett nincs probléma…

– Valóban nagy dolog volt, hogy a drukkerek a visszasorolás után nem pártoltak el a Pamacstól.

– Számomra komoly jelentőséggel bír, hogy ismét nagyon jó kapcsolatba kerültünk szurkolóinkkal. Ebben a bajnokságban pedig már szinte családi légkör alakult ki, fontos kiemelni, nem az alacsony nézőszám miatt. Hiszen ezen a téren sem panaszkodhatunk. Ha ez a megye I-es szereplés másra nem is volt alkalmas, arra biztosan, hogy új fórumok nyíljanak meg a klub és a szurkolók között. Bajban ismerszik meg az igazi barát és ebben az időszakban nagyon sokan biztosítottak minket támogatásukról.

– Mit kíván a továbbiakban a PMFC-nek?

– Természetesen sok szerencsét és sikert, illetve azt, hogy jusson el arra a szintre, amit múltja, eredményei és presztízse alapján megérdemel. Minél előbb kerüljön vissza az NB I-be, olyan klubként, amiben minden dolgozó, szurkoló és pécsi játékos örömét leli. Azért, hogy év végére óriási mínuszból indulva a PMFC végre kezd egyenesbe jönni, köszönettel tartozunk az önkormányzatnak és a PSN Zrt.-nek. Fejlesztési igényeink mindig támogató fülekre találtak. Rajtuk kívül közvetlen kollégáimat emelném ki, mert nélkülük ez az év nem lehetett volna ilyen sikeres. Azt gondolom, együtt indítottuk el a klubot vissza az élvonalba, amelyben minden szervezési, technikai, marketing- és kommunikációs rész a helyén volt.